Népi, festett táblaképek - Asztalos Imre,Dobó István Vármúzeumban,Dajkája,Bossányi Kristina,Carolina Resolutio,Erősödik Sárospatak,Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár,Jézus Krisztus,Megváltó Jézusunk,Bóna Mária Ilona, - furaila Blogja

Továbbiak »

Belépés

			furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!"			BMI ****** 2005.10.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Népi, festett táblaképek

2008-01-07 19:18:17, hétfő


	Asztalos Imre asztalosmester ,,üzenete" 1734-ből A ,,Fiait vérével tápláló pelikán" "Isten segedelmével munkálota a miskolci Asztalos Imre 1734." A szerzői önérzettel (név, időpont megadása) megfestett táblaképet a reformáció idején készítette alkotója. /A noszvaji (Borsod megye) református templom mennyezetének egyik táblája, és a Dobó István Vármúzeumban, Egerben látható. Fotó, pedig a képtáramban: /http://furaila.xfree.hu/77344 A kettőszázhetvenegy évvel ezelőtt készült ,,népművészeti alkotás" egy mai pártelnök, (pár hónappal ezelőtt még kultuszminiszter(!)) kijelentéséről jutott eszembe. Valami olyasmit mondott, hogy: ,,...a szakképzést meg kell reformálni, mert semmi szükség nincs arra, hogy ipari tanulók műelemzést tanuljanak, miközben azt sem tudják hogyan kell a ,,lapátot" (malteroskanál!) megfogni..." A szívem összeszorult ettől a kijelentéstől és napokig nem tudtam aludni, miközben azon törtem a fejem: hogyan mondjam el és kinek, amit erről gondolok? Emberek! Hazám fiai, lányai! Állítsátok meg őt, vagyis őket! Ne higgyetek nekik! Ne engedjétek, hogy tovább rombolják mindazt, amiért ,,szakmunkás" őseink - például, mint a fiókáit saját vérével tápláló pelikánt megmunkáló asztalosmester - megküzdöttek, és amit megalkottak! Tudjátok meg, hogy a "virágozó" asztalosok abban az időben a városi céhnek, pl.:a miskolci asztaloscéhnek voltak tagjai. Váltakozva dolgoztak "úri" és "paraszti" megrendelésre, vagyis az "úri-városi", divatos minták és díszítőtechnikák szükségszerűen áthaladtak ugyanazoknak a kezén, akik a parasztok holmiját készítették. 1791-ben a céh kettéoszlott: az új polgári divat szerint dolgozó "német asztalosok"-ra és a régi hagyomány szerint virágozó "magyar asztalosok"-ra. Az 1734-ben, tehát majdnem 60 évvel korábban, puhafán temperafestéssel készült kép motívumai és témája már mindkettő jegyeit magába foglalta. A rajta lévő feliratból is arra lehet következtetni, hogy megrendelésre készült. "Ez a ház Istennek hajléka. Mellynek hűséges Dajkája T. és N. Bossányi Kristina." Valószínű, hogy T. és N. Bossányi Kristina "hűséges dajkasága" ihlette - a görög monda szerint, de hozzánk latin közvetítéssel került - a kicsinyeit saját vérével tápláló képzeletbeli madár (pelikán), mint az anyai áldozatkészség jelképének megfestésére. Így lett, az egyébként önmagában is esztétikai minőséget hordozó pelikánból - mint az érintetlen természet részeként "csak" egy, a "melegebb tájakon honos, nagy vízimadár, hosszú csőrének alsó része zsákszerű; halakkal és rákfélékkel táplálkozik"-ból - emberi-társadalmi tartalommal bíró, egy emberi ,,kultúrkör" szemléletmódját tükröző esztétikai tárgy. Melyik kultúrkörre gondolok? Hála a kép készítőjének, a feliratokból egyértelmű, hogy a református kultúrkörre, mégpedig az 1734-es esztendőben. Tudnunk kell erről az esztendőről, hogy csak három évvel korábban, "...az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) - másfél század után - erősíti meg a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását. Ezt követően kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház területi szervezete. És továbbépülnek a református iskolaközpontok. Erősödik Sárospatak és különösen Debrecen szerepe." ,,... a 18. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában is őrzi pozícióit." * A képet "virágozó" alkotó érzelmi elkötelezettségét a ,,gyermekeiért" vérét ontó pelikánban jeleníti meg, úgy, mint azok, akik a reformációs harcok idején vérüket hullatták és akár az életük árán is kiálltak érzelmeik, eszméik, hitük mellett. Hogyan teszi ezt? Az akkori virágozó asztalosmesterek mesterségbeli tudásával, szép simára gyalult puhafára ráfesti, a talán utánzással megkomponált pelikánt és fiókáit. Talán felötlött benne egy korábban látott kép, témaábrázolás... Talán éppen ez, a XV. század második feléből való, itáliai, aranyozott ezüstből készült Apostoli kereszt. A kereszt szárvégein, a fölső medallionban látható a pelikán domborműve. (Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár.) és a képtáramban: http://furaila.xfree.hu/77344 Minden összehasonlítgatási szándék nélkül szembetűnő Asztalos Imre pelikánjának nehézkessége, az ősi erő, a nagyság megjelenítése. (Ezzel ellentétben, a kereszten ábrázolt pelikán könnyed, már-már kecses mozdulattal "ontja vérét".) A ,,naiv művész" igyekszik a hősiességet, a tett nagyságát a madár erőteljes megjelenítésével is hangsúlyozni. A testét pikkelyre emlékeztető toll fedi és a nyakán is a toll szinte sárkányszerű pikkelyként meredezik, majd ősi- népmotívumi kunkorban végződik. A tábla szinte kétharmad részét a pelikán fészkét tartó fa tölti be. A fára is - főleg a törzsére - az erőteljes, megbízható nagyság jellemző, mint a madárra. Koronáját kétoldalt, síkban szimmetrikusan ábrázolt ágak (6-6) képezik. Ezeken az ágakon a levelek a népi ornamentikában megjelenő: rozmaringágak leveleire emlékeztetnek. Olyanok a levélvégek, mint a "gyöngyös" rozmaring, azonban olyan szimmetrikusak és nagyok, mint egy fenyőkorona ágai. A fa törzsén kúszó inda, akár a bibliai kígyót is jelképezheti. A fa vastag, majd fokozatosan elvékonyodó törzse két, leveles-indásan ábrázolt halom találkozásából "nő ki". A tetején - az utolsó jobbra és balra széthajló ágon - nyugszik a fészek, benne a három, már tollas fiókával. A fészek ábrázolása igen érdekes. Keresztben, teljes szélességében kiér az ágak széléig és a két vége csiga alakban, felfelé kunkorodva elvékonyodik. Az egész fészken - két, szinte párhuzamos vonal között - "keresztöltéses" minta fut végig. A fa ágai alatt, jobb- és baloldalt is köralakban futó, majd az alsó sarkokban összetalálkozó leveles díszítés közepében egy-egy gránátalma látható. A gránátalma, mint motívum - és mint a jelképes történet - itáliai hatásra emlékeztet. (Az indás, leveles, gránátalmás, reneszánsz hatásra elterjedt díszítés a XVIII. századi magyar népművészet fő témái voltak. Megtalálhatók cserépedényeken, hímzéseken, festett bútorokon egyaránt.) Asztalos Imre a kép hátterének meghagyta a "nyers" fa eredeti színét, majd erre egyetlen színnel - a barnával - festette meg a jelképes történetet. Ez a ,,színábrázolás" hordozza a legfontosabb ÜZENETET az utókor számára! Hiszen: Jézus Krisztus kereszthalálát nem lehet másképpen, mint a gyász színeivel megfesteni! Hiszen: Megváltó Jézusunk is ,,vérét ontotta érettünk", hogy ,,örök életünk" legyen! Egy asztalos, mai szóhasználattal: ,,szakmunkás" 271 évvel ezelőtt mekkora kulturáltsággal rendelkezett! Hiszen: Asztalos Imre - a ,,virágozó" asztalosmester - a Fiait vérével tápláló pelikán című táblaképének megfestésekor többszörös szimbólumot örökített meg! Ez is bizonyítéka annak, hogy egy ,,szakmunkás" keze-munkájával képes ,,elmondani" az egész teremtett világot és azt a keresztény ,,kultúrkört", ami meghatározója az emberiség történelmének! Ez maga a MŰVÉSZET! Bizonyságul szolgálhat az is, hogy a többi, Asztalos Imre által festett - és ugyancsak a noszvaji templomban látható - mennyezeti kazetták már nem ennyire komorak, sokkal színesebbek, a paraszti bútorfestés motívumaira emlékeztetők. Fiatalok! A jelen és a jövő szakmunkásai! Vegyetek példát az évszázadokkal ezelőtt élő asztalosmestereinktől és ,,paraszti" bútorfestőinktől! Tőlük még nem vitatták el azt a művészi képzelőerőt, amivel kézműves őseik rendelkeztek! Bennünk is megvan ez a képesség, csak olyan társadalmi közegre lenne szükség, melyben elő lehet hívni, mint egy rég elfelejtettnek hitt fotókópiát! A művészi képzelőerő szárnyalásához szükséges társadalmi feltételeket nem az olyan vezetők fogják megalkotni, akik még a ,,műelemzést" is kitiltanák a szakképzésből!!! Budapest, 2005. június 17. Bóna Mária Ilona

1 komment , kategória: Általános

Címkék: megjelenítésével, bútorfestőinktől, temperafestéssel, díszítőtechnikák, asztalosmesterek, kultuszminiszter, szóhasználattal, cserépedényeken, szemléletmódját, könyvnyomtatási, protestantizmus, kulturáltsággal, főszékesegyházi, iskolaközpontok, áldozatkészség, kereszthalálát, asztalosmester, szimmetrikusak, ornamentikában, szimmetrikusan, találkozásából, kijelentéséről, összetalálkozó, keresztöltéses, elfelejtettnek, szükségszerűen, szárnyalásához, asztaloscéhnek, évszázadokkal, mesterségbeli, színábrázolás, témaábrázolás, malteroskanál, megjelenítése, kijelentéstől, megtalálhatók, miskolci Asztalos, szerzői önérzettel, reformáció idején, szívem összeszorult, fiókáit saját, városi céhnek, miskolci asztaloscéhnek, parasztok holmiját, régi hagyomány, rajta lévő, görög monda, kicsinyeit saját, anyai áldozatkészség, egyébként önmagában, érintetlen természet, emberi „, Asztalos Imre, Dobó István Vármúzeumban, Dajkája, Bossányi Kristina, Carolina Resolutio, Erősödik Sárospatak, Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár, Jézus Krisztus, Megváltó Jézusunk, Bóna Mária Ilona,

BMI ******

(#1) 2008-01-07 19:25:48

A magyar lélek égig érő csodafái
Írta: Szántai Lajos

Csomortáni Gál László művei a legősibb formavilágból táplálkoznak, bennük egy olyan képi világ mutatkozik meg, melyet úgy járhatunk be, mint a rejtelmekbe való beavatódás csodálatos és hatalmas ívű útját.
Hogy Európa kellős közepén hogyan lehet megmaradni emberként, Csomortáni művei szépen példázzák. Mielőtt a formavilága képekben való beszélt anyanyelv útjára térnénk, egy érdekes és szép sajátossággal is érdemes megismerkedni: a festmények alapanyaga ugyanis a fa. Csakhogy ezek a fából készült táblaképek több száz éves életnek a tartozékai, itt több száz éves ládafia, ágy, bútorajtó darabjai, ugyanakkor pedig egy 1978-ban született kiváló képzőművész gondolatai találkoznak. Ezt lehet hagyománynak, örökségnek és útmutatásnak egyaránt nevezni.
Csomortáni Gál László úgy becsüli a múlt tárgyait, hogy azokat újjávarázsolja, átalakítja, és azok, mint a mitológiai főnix, a poraikból föltámadnak. Az alkotások vezérlő gondolata is maga a feltámadás. Gyakorlatilag egy ősi, régi, archaikus hitvilág, a magyar ősvallás, ugyanakkor pedig a kereszténység, az istenség és az emberség teljes egybefonódásának útját csodálhatjuk meg. Azt hirdeti, semmiféle globális segítő erőnek tűnő félrevezetésre nem szorul rá a magyarság Európa kellős közepén. Alapvető kérdésként szokott megfogalmazódni, mi volt a magyarok régi hitvallása. Nézzük meg, ez volt. Eltűnt? Befejeződött? Ennyire kárhozott butának Európa kellős közepén nem szabad magyarnak lenni.

Itt a millió gyökerű virágzásnak a tüneményét lehet látni, és amennyire az ősvallás formavilágából is meg lehet érteni, az ember úgy látja, itt elevenednek meg szebbnél szebb, hogy úgy mondjam, ágazatai a magyar lélek égig érő csodafájának, a minden magtermő fájának. A képekről a népmesék világa köszön vissza, a balladák világa, a népdalok világa, a táltos vallásunk ősi világa, és olyan úton halad, hogy a kereszténység számára a régi hitvilággal egylényegű valóságként jelenik az meg. Érezni a lélek hullámzó mozgását, a virágvilág élő képjeleként a szellemiség szintje is megmutatkozik. A hamuban sült pogácsában is az a minőség lappang, amit Jézus nagyon úgy fogalmaz meg: ,,én vagyok az életnek ama kenyere, a mennyből alászállott kenyér", és ez is ugyanarra az élő minőségre utal. A hamuban sült pogácsában az a döbbenetes ráérzés, hogy amikor úton vagyunk és kívül kaotikus a világ, akkor az őseinktől kapott belső energiából táplálkozunk. Az emberiségnek és a világnak, a teremtésnek, a megváltásnak útját egyaránt végig tudjuk követni. A Mérföldlépő, a Három Királyok is olyan úton járnak, amely őket elvezeti a csecsemő alakzatban lélegző, fénylő, emberi testben megszületett megváltóhoz. Lélekben meg kell tenni ezt a nagy lépést.

A népművészet, a bútorfestészet világáról, a festett kazettás mennyezetek képi világáról egy virágfejű lény sugárzik a művész kerekded szellemiségéből. Kikerekedett világ-virág szellemisége, hogy az most tollkorona, virágkorona, teljesen mindegy. Sugárzik. Mert egy szellemiségnek sugározni kell.

Ha innen nézem, tollkorona, ha onnan nézem, virágszirom. Pontosan ez a magyar népművészetnek a legnagyobb titka. Gyönyörűen lehet látni, hogy a kezei visszahajolnak a szellemiség felé, és az egész tulipánfejekben végződik. Ez egy remekbe szabott, zseniális gondolat, mintegy virág arcú szellemiséget sugároz neki. A népművészet képi beszédében látom a virágfejet és a teljes világot. Világ világa, virágnak virága. Nálunk a virág világosságra nyílik. A szellemiség szintjén pedig a legmaradandóbb, legkerekebb szellemiséget tudja megidézni. A mérföldes lépésnél nem is annyira az égbe lép, hanem egy égitesten, a Napon van a lába. Egyik lába még a Földön áll, a másik tulipánfej-lába már szinte kivirágzik a Napban. József Attila szép gondolata jut eszembe: ,,Megalkotom szerelmemet... / Égitesten a lábam: / elindulok az istenek / ellen - a szívem nem remeg - / könnyű fehér ruhában."A tulipán azért olyan fontos a magyar népművészet képi világában, mert beszélő név. Egy biztos, hogy ha tulipán alakzatban mutatunk meg valamit, annak szabályos hangalaki változata lesz a telifény. Ebbe a világba pedig érett, ki- és megvilágosodott szellemiséggel lépni, hogy lépteim nyomában virágok nyíljanak, követendő példa. Ha egy ilyen fiatal művész lelkéből ennyi életre való fény és szikra, életszikra tud áradni, akkor a kortársaknak és nekünk tudni kell felnőni. Egy népnek saját nemzeti önállóságából kell táplálkoznia. A színeknek is külön jelentése van, így a sárgák, a fehérek, a pirosak, a zöldek, a feketék különböző fokozatai gyakorlatilag a világosságnak a világszintjei által nyíló világot beszélik el, és a kapuban bizony ott a feltámadás.

(Részlet a budapesti Vármegye Galériában nyílt Csomortáni Gál László kiállításának megnyitóján elhangzott beszédből. A megnyitón közreműködött Maczkó Mária Magyar Örökség-díjas népdalénekes, a kiállítás január 20-ig látogatható.
A Vármegye Galéria címe: 1052 Budapest, V. kerület, Vármegye utca 11. Megközelíthető a Ferenciek tere vagy az Astoria felől. A kiállítás megtekinthető keddtől péntekig 10-18 óra között.)

Szántai Lajos
művészettörténész

(Hargita Népe)

Új komment

Név:
E-mail cím:	( csak a blog tulajdonosa látja )
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]